Fakulnak, barnulnak a levelek. Fehér nemezes bevonat képződik a szőlő- és a diólevél fonákján. Apró gubacsok torzítják a hársak, körték lomját – érkeznek a telefonhívások és a levelek a növényorvoshoz. Az elmúlt években felszaporodtak az atkák. Számukra kedvezőek a száraz, forró nyarak.
HELYTELEN VEGYSZERHASZNÁLAT. Az atkák nem rovarok, a pókszabásúakhoz tartoznak. Többségüknek nyolc lába van, akár a lakásokból már jól ismert pókoknak. Nem csoda, hogy a sok rovarölő szer nem gyérítette a létszámukat. Sőt, a rovar vetélytársak kiirtásával szabaddá vált a pálya előttük, szívogathattak, szaporodhattak kedvükre. Az elmúlt évtizedek helytelen vegyszerhasználata most üt vissza. A piretroid hatóanyagok (Karate Zeon, Decis, Sherpa, Cyperkill stb.) egyáltalán nem hatásosak az atkák ellen, viszont elpusztítjuk velük az atkák természetes ellenségeit, így segítjük azok további felszaporodását.
A TAKÁCSATKA. Leggyakrabban a magukat szövedékkel védő takácsatkákkal találkozhatunk. Szinte az összes gyümölcsfán, zöldségen és dísznövényen károsítanak. A szívogatásuk után kifakulnak, lehullanak a levelek és a gyümölcsök. Akár 100 %-os kárt is okozhatnak. Aprók még szabad szemmel éppen láthatók. Akár 10-12 nemzedékük is lehet egy évben, egyszerre az összes fejlődési alakjukkal találkozhatunk. A zöld színtest nélküli levelek már nem termelik a termést, de a növény számára létfontosságú tápanyagokat sem. A növények érzékenyebbek lesznek a nyári szárazságra, a veszők ősszel nem tudnak beérni, így növekszik a fák fagyérzékenysége.
A GUBACSKÉPZŐK kevésbé károsak, bár a tüneteik ijesztőbbek. Dió, illetve szőlő levélen jól ismerjük a nemezes, illetve szemölcsös kárképüket. A körte levelén képződő, barna színű himlők is egy gubacsatka fajról árulkodnak. A gubacsok belsejébe a későbbiekben már nem tudjuk a kontakt atkaölőket bejuttatni. Az újabb szerek áthatolnak a levélen és még a fiatal gubacsokba is bejutnak, pl. NISSORUN, FLUMITE.
A LEVÉLATKÁK súlyosabb kárt okoznak. Szabad szemmel ők már nem láthatók. Különösen szőlőben okozhatnak nagy gondot. A rügyekben és a kéregrepedésekben telelnek át, már a rügyfakadás után, a kis levélkezdeményeken elkezdhetik a szívogatásukat. Torzult kisméretű levelekkel fakad a beteg növény. A kárkép a csökött hajtások, gyűrött levelek összetéveszthetők más károsítással.
Mivel az atkaölők többsége nem pusztítja el az összes fejlődési alakot (tojás, fiatal, illetve idős egyedek), ezért felváltva, vagy a különböző hatásúakat kombinálva kell használni. Súlyos fertőzésnél 7-10 naponta ismételni kell a védekezést. A már említett FLUMITE és a NISSORUN mellett a ZOOM, FLORAMITE és az ORTUS engedélyezett ellenük. A készítmények többsége kontakt (érintőlegesen hat), ezét nem tudják a felszívódás után „belülről” védeni a növényt. Ezért kiemelt jelentősége van a nedvesítő szereknek, az apró cseppképzésnek és a bőséges permetlének. Csak így tudjuk eltalálni az apró, még a levél fonáki oldal felszínén tartózkodó levél -és gubacsatkákat is.
A TAVASZI LEMOSÓ PERMETEZÉS fontossága. A rügypikkelyek védelmében telelnek át a gubacs- és a levélatkák. Tavasszal rajzanak szét, még ekkor tudjuk elcsípni őket. A rügypattanáskor elvégzett tavaszi lemosó permetezésnek meghatározó jelentőse van. Az olajos készítmények bevonják és megfullasztják az atkákat (VEGAREP, VEGESOL eReS, OLAJOS RÉZKÉN). Enyhébb esetekben a kénes, olajos kénes lemosás is elegendő (AGROKÉN, VEKTAFID S). A kora tavaszi kezeléssel egyben a kéregrepedésekben, ágvillákban áttelelő egyéb atkafajok ellen is védekezünk.
A permetezések során a lisztharmat ellen használt kén hatóanyagú készítmények is gyérítik az atkákat, ám ilyenkor a dózist ajánlatos megemelni. (Vigyázzunk, mert 20 fok felett könnyen perzselnek.)
A száraz meleg nyarakon továbbra is sok gondot fognak okozni az atkák. Hozzáértéssel, az ellenségei kímélésével (ragadozó atkák) sakkban tarthatjuk őket.
Zsigó György Kerti Hírmondóban megjelent cikke alapján.
